Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hat részben a közös múltról - 1.
2017. július 29. írta: horlau

Hat részben a közös múltról - 1.

Mi történt velem? Hova tűntem? Miért tűntem el? Mi lesz velem ezek után? Ezekre a kérdésekre adok választ egy valószínűsíthetően jó ideig utolsó megszólalásomban. A hat részből az elsőt adom át a mai napon.

2015 őszén eltűntem, mint szürke szamár a ködben. Minden értem aggódót megnyugtatok és ellenem drukkolót feldühítek, jól vagyok. Teljesen jól! Soha jobban nem voltam! Nyugodt életet élek, amit már nem tud senki elrontani. Úgy érzem tartozok a múltról való beszámolóval mindenkinek. Tekintve a saját biztonságomat, most már őszintén beszélhetek. Nem szépítek, nem finomkodok, mindent leírok. A hatodik részre minden kiderül, de nem fog mindenki derülni. Nagyon nem!

Ezzel a vallomással nem szerettem volna előállni, de történt három dolog, ami megszólalásra kényszerített.

1. Az "utódom" eléggé vehemensen élvezkedik, szerintem tök rosszul csinálja amit csinál. Minek legyen neki könnyű dolga, ha nekem vért kellett izzadnom? Mostanság senki nem vitatkozik vele, senki nem piszkálja, él amint az a bizonyos Marci Hevesen. Mivel egy idióta f@sz, vagyis úgy viselkedik, mintha az lenne, nekem sem kell jófejnek lennem vele. Kitúrt, de most dolgozzon meg a pénzéért!

2. A magyar nyelvű blogélet valamiért leült, pedig lassan minden érzékeny téma napvilágot lát itt vagy ott. Ott a szervezet maga állt elő a múltjával és itt meg senki nem nézi meg pontról-pontra azt mennyire reális amit leírnak.

3. Lassan két éve nem nyúltam a blogjaimhoz, mégis szívet melengető a látogatottsága. Ezt nem lehetett szó nélkül tűrni. Ennyire hűséges látogatók megérdemlik a kendőzetlen igazságot. Ezt adom át hat részben.

1. Hogyan lettem buzgó Jehova Tanúja?

Nem akarok senkit sem untatni az életem érdektelen részeivel, tehát csak tömören, feszesen, különben a nagyérdemű elkapcsol f@szt verni. Gondolom azt mindenki összehozta mennyi éves vagyok és mikor keresztelkedtem meg. Ha valakinek nem sikerült volna, az vessen magára, tanuljon meg figyelmesen olvasni és információt keresni! Ja, hogy ez sokaknak nem megy... - vajon ki a hibás azért, ha egy magát egykor (Biblia)kutatónak nevező szervezet mai tagjai nem képesek annak ellenére sem kutatva olvasni és információt szerezni, hogy állandóan képzés és tanulmányozás alatt vannak? El lehet rajta gondolkodni...

A születésem utáni években a szüleim egy szuperkeresztény gyülekezet pásztorai lettek. Ebben a milliőben élve ment el az életem első 10 éve. A gyülekezet azonban kifogyatkozott a szüleim alól, ezért az amerikai támogatók elküldték a magyar vezetőket a malac faszára. Nem volt érdekes kinek milyen érdemei voltak és mennyi munkájuk volt a szervezkedésben, mindenki ki lett kukázva, egyik napról a másikra.

A nagy összetörés eredményeként a nővérem rejtőzködő hitetlen lett, a szüleim pedig ki akarták élni a gyülekezeti aktivitásukat. Nem fogadták őket sehol tárt karokkal, mert nem akartak gyüttment idegeneket pénzelni a perselyből.

Jobb nem volt, ezért a Golgotába kerültek. Ott nyitottak voltak a tenni akaró újak felé. Jó, pénzt azért nem adtak nekik, de sok szereplési lehetőséget biztosítottak. Lehetett például danolászni a kórusban, mehetett az ember naponta több misszióba, de lehetett az ember sokak sajnálkozása mellett akár depressziós is. Akármelyiket is csinálta valaki, mindenképpen sztár lett. Még akkor is, ha csak picsogó picsa lett belőle. A szüleimnek nagyon tetszett a folyamatosan biztosított ’ej, de cool vagyok’ hangulat, ezért a Golgi beszippantotta őket. Megértem őket, ki ne örülne annak, ha akármit tesz, akkor is örülnek neki és szeretik?

Nekünk, nekem és a nővéremnek is mennünk kellett. Főleg akkor, amikor a szüleim új vállalkozást indíthattak a Golgota kapcsolatrendszerének köszönhetően, ami többet hozott a korábbi pásztorkodásnál. Azt hitték nekünk is cool minden. Körülbelül egy évig a nővérem amúgy ötletes ellenkezéseivel ment az idő. Neki elege lett a gyülekezetesdiből, voltak valódi gondjai is. Csinálta is rendesen a feszültséget, minden egyes napra. A szüleim állandóan vele foglalkoztak, velem nem. Mindig azt mondták mennyire rendben vagyok. Gondoltam ne legyen így! Nem akartam a nővérem és a szüleim vergődései között élni!

A Golgotában sok extanú volt és a többségük szívesen válaszolgatott minden kérdésemre. Ezért érettségire való készülés közben közöltem a szüleimmel a döntésem. Amúgy sem mertek zavarni, hisz az érettségire való készülés szent és sérthetetlen és velem nincs gond! Elkezdtem tanulmányozni Jehova Tanúival.

Jól érettségiztem, egyből egyetemre is bejutottam, ezért inkább hallgattak. A nővérem ugyan eljárt a Golgotába heti egy alkalommal, de éppen sikerült csak letennie az érettségit, egyetem közelébe pedig soha nem jutott el. A megdöbbenésük akkor lett teljes, amikor megkeresztelkedtem Jehova Tanújaként. Ezt persze a Golgotában titkolták, mert égett miatta a fejük. Hiába az ’ejde cool mindenki’ feeling, Jehova Tanújává válni nem azért mégsem számított annak.

Ez volt az igazi motivációm! Bármit is mondhattak volna Jehova Tanúi, nekem kellettek ők! Ők voltak a Golgotában az antikrisztus és szerettem volna megmutatni mennyire hibás döntés volt a szüleim részéről a nővérem és a saját maguk vergődésére koncentrálni. Sikerült, pipa, dicséret nekem! Onnan kezdve én voltam a középpontban és végre figyeltek, kérdezgettek. Elfogadtam a kihívást és ezért elkezdtem Jehova Tanúit védeni, de azzal a logikával, amivel támadták őket. Sikerült, de csak azért, mert a szuperkeresztény JT-kritika meglehetősen szűklátókörű, azt pedig mindenki tudja, hogy egy szűklátókörű kritikával szemben nem nagy cucc meggyőzően érvelni.

Aztán nagyon felkavart az, amikor egy volt Jehova Tanúja majdnem szétzilálta a családunkat. Nem akarom leírni a részleteket (a szüleim egyikét tetten értem megcsalás közben), de egy kérdést fel kellett volna mindenkinek tenni. Ha Jehova Tanúi a sötétség helye és a Golgota része az isteni egyháznak, akkor nem éppen meg kellene mentenie a családokat?

Ettől még nem lesznek Jehova Tanúi a szememben az isteni egyház, mert tudjuk mit tanítanak a családi kapcsolatokról és úgy általában mennyire fontos náluk az emberi élet - de a Golgota sem nőtt a szememben. Mindkettő emberi szervezet, mindkettő emberi célokért van, maximum a Tanúk ezt tagadják, a Golgota meg elismeri. És akkor mi van? Semmi.

Nem akartam a szüleim válását, a szuperkereszténység megengedő légkörének a további bomlasztó hatását, ezért a Jehova Tanúihoz való belépésemmel szerettem volna a konzervatív irányba húzni a családomat. Egy kérdés azon filózni mit éreznek a szüleim és egy másik helyzet amikor majd meghalnak, és nem öröklünk annyit sem, amiből eltemethetjük őket. Ha valaki került hasonló helyzetbe, tudja miről szövegelek. Na, ezt akartam elkerülni! Így vetettem magam bele a Tanús élet sűrűjébe, remélve a családom pálfordulását.

Folytatás: holnap

A bejegyzés trackback címe:

http://antigabi.blog.hu/api/trackback/id/tr8012700103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.08.05. 09:53:47

"2. A magyar nyelvű blogélet valamiért leült, pedig lassan minden érzékeny téma napvilágot lát itt vagy ott. Ott a szervezet maga állt elő a múltjával és itt meg senki nem nézi meg pontról-pontra azt mennyire reális amit leírnak."

Egy harminc oldalas, elég részletes kritikát írtam egy hónappal a könyv kibocsátása után, amit a kiadó ki is tett arra az oldalra, melyen a könyv megrendelhető:
www.gondolatkiado.hu/a-magyarorszagi-jehova-tanui-egyhaz-tortenete-a-kezdetekt-l-napjainkig
Ez 10 nappal a cikked megjelenése ELŐTT volt. (Mondjuk az általad írt kritikát nem látom.)

Írtunk többen is a bemutatóról, melyen személyesen is jelen voltunk. Az írások a blogokon elérhetőek:
jehovatanui.blog.hu/2017/07/19/konyvkritika_ajanlo